Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy folytassam a kis kiruccanásunk történetének ismertetését :)

Reggel 8 körül indultunk el Cadizba. Mi Rékával eldöntöttük, hogy ott csak fürödni fogunk, nem akartunk még egy, az előzőekhez nagyon hasonló katedrálist nézegetni, amikor talán ez volt az egyetlen alkalom itt létünk alatt, hogy fürödhettünk az óceánban. Úgyhogy a fiúk elmentek nézelődni, mi pedig süttettük magunkat 3-4 órát a parton, közben párszor megmártottuk hab testünket a vízben :D  Ja és mivel a reggeli elmaradt Sevillában, itt kellett valamit találnunk. Persze gondoltuk, hogy nem lesz ez egyszerű feladat, mivel még csak reggel 10 volt, ráadásul vasárnap… Alig találtunk nyitva valamit. Így beültünk az első helyre, ahol mozgó embereket láttunk. Persze egy büdös szót nem beszélt a pincér bácsi angolul, de még csak étlappal sem tudott szolgálni, így azokból a lehetőségekből, amiket ő felsorolt, találomra rábólintottunk az egyikre. Na ennek az lett az eredménye, hogy kihozott nekünk 2 pirítóst, 2 konzervvel, ami talán valamiféle löncshús vagy májkrémszerű képződmény lehetett, nem igazán tudtuk behatárolni, hogy épp mit tömünk magunkba. De azért elég vicces volt a tengerparton egy étterem(szerűségben) löncshúsos pirítóst kajálni. Egyébként a bácsika nagyon aranyos volt, de hát nem mentünk vele túlságosan sokra… na aztán miután a fiúk visszaértek és ők is csobbantak egyet, indultunk tovább Gibraltárba. Teljesen lenyűgözött minket a látvány, ami ott fogadott. Külön pozitívum volt, hogy miután Gibraltár angol gyarmat, így végre könnyedén tudtunk ott bárkivel kommunikálni, és értettük a kiírásokat is :) Először csak a nagy szikláktól messze álltunk meg, fotóztunk egy csomót, majd beljebb mentünk, bent leparkoltunk, és fellibegőztünk a hegy tetejére. Pénzfeldobással döntöttük el, hogy egyáltalán felmenjünk-e, mert időre oda kellett érnünk Malagára a szállás miatt, és mivel idő szűkében voltunk, nehezen tudtunk dönteni, hogy megéri-e úgy felmenni, hogy nem tudunk rendesen mindent körbejárni. Megérte :) Nagyon is. Olyan volt onnan a kilátás, hogy arra nem is találok szavakat… Amúgy meg össze-vissza  mindenfelé farkatlan majmok rohangáltak, rengeteg pici majom is volt, nagyon jópofák voltak. De a libegőn felfelé menet felhívták a figyelmünket arra, hogy ne piszkáljuk őket. Természetesen jó magyar szokás szerint itt is kellett, hogy valaki alakítson… Amikor vártunk a lefelé közlekedő libegőre, Mesti le akarta fotózni az egyik majmot, amelyik a földön ült, és mivel az nem akart ránézni, a lábával kicsit megpiszkálta a majmot. Na az erre teljesen begerjedt, el akarta kapni Mesti lábát, ő elkezdett össze-vissza ugrálni, hogy kikerülje a kis méregzsákot. Aztán az utolsó kép, amire emlékszem a következő volt: a falról becsléseim szerint egy 20 kilós ordenáré nagy majom ugrik Marci hátára. Na itt kezdtem el visítva rohanni :D Réka meg utánam. Ő még annyit látott, hogy kb 5 majom betámadja a srácokat, akikről aztán nem tudtuk, hova tűntek. Nagy mázlijuk volt, hogy ott álltunk a libegőnél, mert így az ott dolgozók el tudták zavarni a kis pukkancsokat. De mondták a fiúknak, hogy átlag naponta egy embert szállítanak innen a majomtámadások miatt kórházba, úgyhogy tényleg mázlijuk volt. Egyébként ha ez a kép megjelenik előttem, még mindig szakadok a röhögéstől :)

Ezek után Marbellán kötöttünk ki, mert állítólag az az egyik legszebb tengerparti rész, és a legpuccosabb is, filmsztárok és hírességek járnak oda nyaralni. Úgy gondoltuk, hogy ott majd megnézzük a döntőt (Spanyolország – Hollandia), és onnan rohanunk tovább Malagára, hogy átvegyük a szállást. Nos a rendes játékidő alatt nem történt semmi, így mivel attól tartottunk, hogy a nagy fiesta miatt a meccs után nem fogunk tudni kijutni a városból és nem tudjuk majd átvenni a szállásunkat, elindultunk Malagára. Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy lemegyünk egy útszéli kisvárosba, megnézzük a meccs végét. A legszélső kis putri kocsmába sikerült betérnünk, de tömve volt az is, az emberek már lerágták a körmüket az izgalomtól, mert még mindig nem történt semmi. Mi ledobtuk a kocsit a sarkon, kipattantunk, és 2 perc múlva bent volt a gól :) Sírva ugrált ott mindenki, nagyon jó volt nézni :) Aztán még pár percig ott vigadtunk mi is, de kénytelenek voltunk tovább menni. Ami Malagán történt, arról itt inkább nem írnék, jópáran már úgyis tudjátok mi volt. Végül egy kis külvárosi hotelben szálltunk meg éjszakára, kb hajnali 4re kerültünk ágyba.

Az uccsó napról azt hiszem jövő héten fogunk csak nyilatkozni, hajnalban indul a buszunk Madridba, úgyhogy a hétvégére megint eltűnünk :) PuszikA