Úgy gondoltam, ez egy olyan sztori, amit meg kell osszak Veletek…
Tegnap végre-valahára eljutottunk bulizni. Most, amikor már végleg letettem az egészről. El sem hittem, az itt maradottak eddig mind olyan tejbetöknek tűntek, de tegnap kiderült, hogy mégsincs ez teljesen így :) Elindultunk éjfél körül a városba hatan csajok, bent csatlakozott még hozzánk két másik leányzó, illetve – egy feltehetően meleg, de annál aranyosabb :)) – fiú. Aztán bementünk egy helyre, ami akkor még totál üres volt, 1 körül nyitnak egyébként a szórakozóhelyek. Ott riszáltuk magunkat egy kicsit, aztán eljöttünk, mert orrba-szájba nyomták ezeket a gagyi spanyol számokat, és már baromira untuk. Átmentünk egy másik helyre, az már tömve volt és egész emberi zenéket is játszottak. Mivel ezt a spanyolok kifogásolták, ők átmentek egy másik helyre, mi maradtunk itt Rékával. Kisvártatva ránk szállt két idióta, akiktől én egy italt elfogadtam, drága Rékánk azonban hármat is. Hát ennek meg is lett az eredménye, nekem kellett ma felvilágosítanom a buli egyes mozzanatairól :) Aztán elég gyorsan meguntuk, hogy eszük ágában nem volt odább állni, így gondoltuk, jobb lenne elindulni hazafelé. Ők persze jöttek utánunk, így (őszintén szólva már én sem tudom, hogy ennek mi értelme volt, mert ígyis-úgyis itthon lyukadtunk volna ki) nem azon az útvonalon indultunk haza, amelyiken odafelé mentünk. Egy idő után aztán szerencsére megunták, hogy hiába követnek, ekkor viszont már lövésünk nem volt arról, hogy hol vagyunk. Kicsit kétségbe is estem, hogy hogy fogunk hazajutni, úgyhogy elindultunk visszafelé, hogy majd onnan az ismert úton hazamegyünk. Ekkor Rékának támadt egy fantasztikus ötlete, LESTOPPOLT (szó szerint stoppolt :D ) egy rendőrautót. Hatalmas meglepetésünkre a két rendőrből az egyik egész jól beszélt angolul. Mondtuk nekik, hogy a kórházat keressük. Gondolom azt hitték, hogy valami bajunk van, úgyhogy kérdezték, hogy miért. Mondtuk, hogy ott lakunk mellette, viszont nem tudjunk, hogy merre van. Ezt nem annyira értették, vagy nem tudom mi volt a bajuk, mindenesetre nagyon értetlenül visszakérdeztek megint. Erre Réka teljesen artikulálatlanul és hát talán le sem tudom írni úgy, hogy hűen érzékeltessem, hogy milyen módon mondta nekik a következő mondatot: We are medical students…. Doctors, you know… (csak hogy jobban megértsék :)) ). Szóval ennél a pontnál közöltem vele, hogy oké, neked innentől csönd, mostantól én beszélek :D Szóval nagynehezen megértettük velük, hogy mit akarunk, erre mondták, hogy üljünk be a kocsiba, elvisznek minket. Bepattantunk. Hááát… :D Az ülések műanyagból voltak, nyikorogtak minden egyes mozdulatunknál. Az első és hátsó ülések közt volt plexi ugyebár, továbbá a hátsó ajtókat nem lehetett belülről kinyitni :D Út közben kedvesen eldiskurált velünk a sofőr, majd kitettek minket a kórháznál, mi pedig elindultunk hazafelé, kb 3 percre lakunk a kórháztól gyalog. Mikor látták, hogy mi még sétálni szándékozunk, megálltak mellettünk kocsival, és közölték, hogy veszélyes ilyenkor itt sétálgatni, de mutattuk nekik, hogy hol lakunk, akkor megnyugodtak. Ezekután kedvesen közölték, hogy amennyiben holnap is ugyanoda mennénk bulizni, hívjuk őket nyugodtan megint :DDD
Az utolsó hétre tehát eljutottunk odáig, hogy ingyen taxink van Albacetében. Nem túl kényelmes ugyan, de nem panaszkodhatunk, miután ingyen van… :D
