A hétvégi bulizás után egymást követték a búcsúzós sörözések Albacete belvárosában... egyrész búcsúzkodtunk kedden, majd szerdán is. Kicsit összeszorult a szívünk, hisz nagyon sok embert megszerettünk, akiket soha nem látunk többé (vagy max vmi külföldi konferencián). De a csapat egyre kisebb lett, így egyszer családiasabb volt a hangulat a bulikon... Szerdán estére gyakorlatilag hárman maradtunk egy Nico nevű sráccal, mert a török lány idegrohamot kapott a pakolástól és nem volt kedve egy újabb búcsúsörözéhez.:D Csütörtökön hajnalban háromkor indultunk el a buszhoz, taxival...sajnos már ismerjük a várost, úgyhogy nem tudott minket átverni a taxis... potnosan tudtuk, hogy megtesz velünk legalább 3 díszkört mielőtt rákanyarodik a buszpályaudvarhoz vezető útra, de nem akartunk neki szólni, mert egyrészt nem tudunk spanyolul, másrészt jól esett utoljára látni a várost, harmadrészt na bumm akkor legyen neki 1-2 euróval többje... A buszpályaudvaron elég fura alakok voltak, és épp bent állt egy busz, amikor odaértünk. Odamentünk hát megkérdezni, nem lehet-e az a miénk, de persze a söfőr elég méltatlankodva elküldött minket, hogy indulás előtt 15 perccel ,hogy lehet ilyet kérdezni!!! Hát jó, hogy nem a miénk!!! Na ezek után számítottunk rá, hogy a busz úgyis késik, így a következő buszhoz oda sem mentünk, hanem kényelmesen üldögéltünk tovább, amikor Adrinak az az ötlete támadt, hogy mivel már 55 van és mivel a mi buszunknak 2.55kor kell indulnia, így menjünk oda mégiscsak megkérdezni, hogy nem lehet-e az a miénk...odarohantam, már épp zárta be az ajtót a busz, de még megvárt azért, és kiderült, hogy az a mi buszunk!!! Na így késtük le majdnem a járatot...ez a kirándulás is érdekes indul, gondoltuk... A buszon próbáltunk ugyan aludni, de nem nagyon jött össze... így fél órás késéssel sikerült megérkeznünk Barcelónába délelőtt 11-kor... Megkerestük a metrót, de sajnos nem találtunk liftet, így elkezdtük lecibálni a lépcsőn a csaknam 30 kilós bőröndjeinket.........hú de fájt a kezem!!! lefelé még csak-csak ment, de amikor felfelé kellett volna vinni, akkor egész egyszerűen szomorú-boci tekintetemmel próbáltam odavonzani a jóindulatú, nálam erősebb egyéneket, így felfelé sosem cipeltem, Adri viszont hősiesen végigcipelte... lett egy bibi a lábamon, mert egyszer neki is mentem a böhömnagy bőröndnek. A szállásunk elég jónak bizonyult, egy-két óra alvás után pedig nyakunkba vettük a várost... első állomás a Güell park volt, ugyanis az gyalog 10 perc sétára volt a szállásunktól... gyönyörű!!! Abszolut favoritom Gaudi minden műve! Az aranyos szines kövekkel, hogy mindenhova képes bogyókat pakolni, az oszlopokra, azok tetejére, meg állatkákat!!! meg mézeskalácsházikókat!!! Nagyon-nagyon teccc <3 :)) Sajnos ezután elkezdett esni az eső, így pár órát a szálláson ültünk, de aztán metróra pattantunk és elmentünk a Las Ramblasig (itt mekiztünk egyet amellett a KFC mellett, ahol kiskoromban életemben először ettem KFC-s csirkét:), végigsétáltunk a Kolumbusz emléműig, onnan a kikötőig, ott üldögéltünk kicsit, majd megkerestük a legközelebbi metrót és hullafáradtan elindultunk haza aludni. Barcelónát már ekkor is spanyol utunk legszuperebb városai közé soroltam, de a második nap erre még rátett egy lapáttal. Imádnivaló város!!

A második nappal Bambilány jelentkezik hamarosan. :)