Madrid 2

Na tehát akkor a 2. nap Madridban... Finoman szólva is úgy ébredtünk, mint a mosott szar (elnézést a kifejezésért) az előző bejegyzésben ecsetelt okokból kifolyólag, azt hittem meghalok, amikor fel kellett kelni. Nagynehezen összeszedtük magunkat és nyakukba kaptuk a várost. Az elsődleges cél a királyi palota volt, odafele menet útba ejtettünk 2 teret, amit az útikönyvek agyondícsértek. Az első volt a Plaza Mayor. Hát nagynak nagy volt ugyan, de kb ennyi. Volt a tér közepén valami szobor, már nem emlékszem pontosan hogy mi, feltűnőbb volt az, hogy szépen körbepakolták hatalmas színes kukákkal. A szépérzékük a Holdban kb... A következő volt a Plaza de la Villa - nem vagyok biztos benne, hogy jól emlékszem a nevére, mindenestre valami nagyon hasonló volt :) Ez Madrid legrégibb tere. Ennek is örültünk, szép virágok voltak ott, gyorsan mentünk is tovább, mert még sok volt a látnivaló - a könyv szerint legalábbis. Na de a Királyi Palotában legalább nem csalódtunk. Olyan igazi előkelő, díszes palota volt, mint amilyenre számítani lehetett, de tényleg szép volt. Volt egy hatalmas fegyvertára is, csomó páncél meg különböző fegyverek voltak kiállítva, az is érdekes volt. Főleg az, hogy milyen kicsi emberekre készítették annó ezeket :) Ezek után a hatos banda szétvált, nekünk Rékával életszükséglet volt egy kávé, úgyhogy mi beültünk kávézni, amíg a fiúk elmentek valamilyen focistadiont megnézni, Dóriék meg vásároltak. Kb 1,5 órás szünet után a metrónál találkoztunk Dóriékkal, Réka teljesen be volt sózva, hogy metrózunk. Amúgy tényleg durva, hogy ott milyenek a metrók az otthonihoz képest. Légkondi meg minden. Na aztán elmetróztunk olyan tornyokhoz, amiket az útikönyv felhőkarcolónak nevezett. Legyen annyi elég, hogy ez is igen erős túlzás volt. Innen elgyalogoltunk az Európa-kapuhoz. Az két baromi magas épület volt egymással szemben, előtte egy szobor meg egy (Réka szerint) rúd volt egy rakáson :D Amúgy jól nézett ki, modern volt, de megint semmi nagyon extra. Csináltunk pár fotót, aztán nagynehezen megszültük, hogy merre tovább: Museo Nacional Centro de Arte Reine Sofia . Előtte vacsiztunk egyet a közelben, végre kaptunk normális összegért normális kaját. Aztán bementünk a múzeumba, ott azért elég sok híres festő képét láttuk. Picasso, Miró, Dali... A nézelődést a 4. emeleten kezdtük, ahol ideiglenes kiállítások szoktak lenni. Az első teremben kapásból belefutottunk egy olyan fotókiállításba, amely homoszexuálisok nemi életével foglalkozó lesifotókból állt. Igazán felemelő látvány volt :D Na de voltak természetesen jó fotók is, meg a festmények közt is akadt jópár, ami MÉG NEKEM IS tetszett :))) A többieknek bejött Picasso is, hát én azt sajnos nem tudom túl nagyra értékelni. Aztán bementünk a belvárosba, mert délután a siestánk alatt Rékával tök helyes kis cipőket néztünk ki, de addigra természetesen már bezárt a bazár... Hiába, ez Spanyolország... Ekkorra már elváltunk Dóriéktól. Térkép az volt nálunk, de amikor el akartunk indulni haza, rájöttünk, hogy nem tudjuk az utca nevét, ahol laktunk :D Na de természetesen a szívünk csak hazahúzott valahogy abba a meleg kis fészekbe. Majdnem sírtunk, amikor be kellett oda tenni a lábunkat :D A 3 másik leányzó ott várt minket 2 magyar fiunkkal talaj részegen (csak a lányok voltak részegek), ugyanis a szobájuk egyetlen kulcsa Dóriéknál volt, akikről nem tudtuk, merre járnak. Szóval ott röhögcséltek még egy jódarabig nálunk a szobában, piszkáltak minket, hogy menjünk bulizni, de nekünk ehhez már se erőnk, se bátorságunk nem volt a sok negatív élmény után, amik történtek velünk korábban... Aztán ahogy Dóriék hazaértek, végre nyugi lett többé-kevésbé. Lefeküdtünk aludni, de az elalvás csak olyan 3 óra magasságában jött össze, ugyanis szomszédék eléggé hangosan vigadtak mellettünk. Pipkó pedig az eddigieket még megfejelte egy kis alvás közbeni nyögdécseléssel, szóval egyszerűen fantasztikus volt az éjszaka. Megint nem pihentük ki magunkat. De a nap konklúziója: ne bízz az útikönyvekben!