Néhány életképet emelnék ki elsőként, amik megleptek:
1. a homik kézenfogva sétálnak és smárolnak az utcán (nem ellenvetésemet szándékoztam itt kifejteni, csak meglepettségemet...Budapesten ez nem jellemző)
2. nagyon sok a travi...még ennyit életemben nem láttam!
3. sok a hajléktalan! nagyon.
4. mindig félteni kellett a táskánkat (szemtanúi is lehettünk, amikor másét megpróbálták ellopni, de Pipkó megakadályozta)
5. sok a metróvonal
+1. egész Spanyolországban az összes férfi borotválja a lábát és a karját (hajlatokat nem...)...kicsit érthetetlen... de a fiúk készülhetnek az új divatra:D
Csütörtökön hajnal 2.45-kor indult el a buszunk Albacetéből...kicsit olyan érzés volt, mintha a hajnali busszal mennénk mi, a konzervgyári munkások dolgozni... a busz egy régi darab volt, az emberek meg nagyon furák... a mögöttünk lévő ülésen egy nő pelenkázta gyermekét, ennek köszönhetően átható kaksiszag is uralkodott az idilli környezetben. a buszunk megtett komoly 30 km utat, majd újra megálltunk 30 percre... ugye már említtettem a "hej ráérünk arra még..." típusú spanyol felfogást? na sztem ez annak a része volt... a szünetben egy nő fel-alá járkált a buszon, valószínűleg jelenése volt... no de sikerült odaérnünk 6-ra Madridba, majd 8-ra a szállásunkra... alvás nem volt sok, lepakoltuk a cuccunkat és indultunk is a Pradoba, ami egy hatalmas nagy múzeum, tele festményekkel és pár szoborral. elég álmosak voltunk, de még így is jól el tudtunk ott tölteni 3 órát. Utána mentünk átvenni a szállásunkat, egy bérház harmadik emeletére... picit meglepett minket, hogy a jól kinéző harmadik emeletről átvezényeltek minket a kevébé tetszetős másodikra, ahol egyből repedező falak és kosz fogadott minket... a szobánk emeletes ágyakból állt, és bár az emeleten tériszonyom volt, mégis inkább ott aludtam, mert nem bírtam elviselni a tömör izzadtságszagot, ami a földszinti ágyaneműből áradt... szóltunk is a takarítónak,hogy hozzon újat... a jó öreg bodylanguage segítségével (orromra mutogatva, majd a párnára, majd az ő orrára mutogatva, aztán újra a párnára) megértette, hogy az ágynemű szagával van a bajunk, de ő -mint azt kézlegyintéssel jelezte- frissnek és üdének találta azt...na sebaj... hát én nem birtam betakarózni vele, csak a tetején aludtam... délután 6-kor felkeltünk, sétáltunk egyet, kebaboztunk, szereztünk 1 literes sört, leültünk egy padra (próbáltuk hozni a hazai formát), összehaverkodtunk egy osztrákkal, akinek megpróbálták ellopni a táskáját, melyet Pipkó hősiesen megakadályozott... ezután már nem volt kedvünk semmihez, csak egy jó alváshoz...sajnos az nem jött össze a "kényelmes" emeletes ágyon, a nagyszerű illatfelhőben úgy, hogy a falak papírból voltak, így a szomszéd üvöltését is élőben élvezhettük...legalább hajnalig... csodás volt! A második napot a következő bejegyzésben olvashatjátok. :)
Jóéjt!