Reggel úgy terveztük, hogy korán kelünk, hogy legyen mindenre elég időnk, ne csússzon el úgy a napunk, mint az előző - az mondjuk nem rajtunk múlt. Jóindulattal ráfoghatjuk, hogy sikerült kb időben felkelnünk :) Felkerekedtünk, hogy megnézzük a Sagrada Familiát, mert azt előző nap a vihar miatt ugyebár nem sikerült útba ejtenünk. Én lezsibbadtam a látványtól :) Annyira nekem nem szoktak bejönni ezek a modern dolgok, de ez nagyon egyedi volt, nagyon tetszett. Egész sokat időztünk ott, mire körbejártuk, jó alaposan megnézegettük, de bemenni nem akartunk, 2 okból: 1. kb úgy tippeltük, hogy 2 órát kéne sorban állni 2. miután megrövidített a hostelünk 50 euróval, nem nagyon volt felesleges költenivaló pénzem így az uccsó napra :D. Így tehát maradt nekünk a kívülről szemlélődés, dehát el voltunk így is varázsolva :) No aztán megint eléggé lógott az eső lába, esni is elkezdett kicsit, így visszamásztunk a hostelbe - ez egyébként is tervbe volt véve, mivel le akartunk menni a strandra, ahhoz pedig ugye át kellett öltöznünk. Úgy voltunk vele, hogy ha törik, ha szakad, akkor is le fogunk menni, mert az nem lehet, hogy a Spanyolországban eltöltött egy hónap alatt összesen kb 3 órát legyünk tengerparton. Ja meg egyszer éjszaka becsípve belemásztunk bokáig Valenciában a vízbe, de ez szerintem nem ugyanaz a kategória :) Szóval lemetróztunk a partra, ott szikrázó napsütés várt minket, nagyon szuper volt, úgyhogy napoztunk egy kicsit, nem akartunk szégyenszemre hófehérkeként hazajönni :) Elég érdekes volt egyébként az emberekből a felhozatal. Minden 10 percben majd' kiesett a szemünk. Persze nem csak azért mert tetszetőset láttunk :) Hihetetlen, hogy ott az embereknek mennyire nincsen szégyenérzete. Egy hapsi meztelenül sétafikált a napozó emberek között; kis kínaiak, akik masszázs-szolgáltatásaikat ajánlgatták, ott bújkáltak a rendőrök elől a napozók napágyai tövében. Arról pedig már nem is beszélve, hogy körbe-körbe járkáltak a strandon az esti bulik promós fiúi, és az egyik volt olyan kedves, és felajánlotta nekünk, hogy amennyiben hazautazásunkig van még időnk, bebizonyíthatjuk neki, hogy a magyar lányok milyen tüzesek. Igazán nagylelkű... De még csak a szeme se rebbent... Egy kendőárus arab pedig - miután nem szándékoztunk kommunikálni vele azon túl, hogy mondtuk neki, hogy nem veszünk semmit - gondolta jópofa lesz, és betippeli, hogy hova valósiak vagyunk. Rékára nézett és közölte vele, hogy szerinte ő kínai, esetleg japán. Amikor látta a felháborodást az arcunkon, még bepróbálkozott egy uccsó indonézzel, de aztán látta, hogy nem járt sikerrel, így arrébb állt. Később persze visszajött, hogy hibáit jóvá tegye, bókolt egy sort Rékának, alig bírtuk lerázni :).Aztán késő délután összeszedtük magunkat, besétáltunk az óvárosba. Annyira jópofa volt :) Olyan volt ez, mint amilyennek én Spanyolországot elképzeltem, ez a kép élt a fejemben, mielőtt kimentünk, de nem tudta az egész hónap ezt nyújtani. Kis szűk sikátorok, gitározó, éneklő, rekedt hangú zenészek, hihetetlenül kellemes hangulat. Mintha egy filmbe csöppentem volna, annyira jó volt az egész :) Szóval körbesétálgattunk ott, aztán a La Ramblán vissza, és haza, mert még otthon várt minket a csomagolás, készülődés (akkora káoszt sikerült kerekítenünk nem egészen 2 nap alatt a cuccaink közt, hogy kénytelenek voltunk egy az egyben átcsomagolni az egészet).
Éjjel aztán Rékának 3,5, nekem 2,5 órát sikerült aludnom. Reggel bőgni tudtam volna, ahogy kinyitottam a szeme, és ráébredtem, hogy megint egy bőröndhuzigálós fejezet következik. Már a gondolat is fájt. DE ez most meglepően könnyedén ment, mindent kapásból tudtunk merre van, a lifteket már korábban feltérképeztük, hogy ne a lépcsőn kelljen nyomi módon végigcibálnunk a 30 kilós batyunkat. Meglepő módon bőven belefértem a 30 kilós limitbe. Annyira talán mégsem meglepő, ugyanis teletömtem a kézipoggyászt, mondván, hogy azt úgysem mérik le :)) Így is volt. A repülőúton sem boldogított minket egy honfitársunk sem, csupán azt kellett végighallgatnunk, ahogy egy gyerek az előttem lévő ülésen hány. Dehát ez az eddigiek után szinte már fel sem tűnt :D
Most pedig itt ülünk a bécsi reptéren a McCaféban, és várjuk hogy elinduljon végre a buszunk Budapestre :)